~ Award VII. ~

Szép Estét!
Bizonyára emlékeztek arra, hogy a legutóbbi fejezet előtt megemlítettem egy novella versenyen való részvétemet. Ma szembesültem azzal, hogy bizony a sok fáradozásomnak bizony eredménye is volt, hiszen második helyezésként zárhattam a versenyt. Köszönöm szépen a lehetőséget a történet írójának, Nassának, aki lehetőséget biztosított és értékelte a művemet!

xx

Terjedelem: 3 oldal, 1096 szó, 7539 karakter [World]

Cím: Independent Princess

Főszereplők: Elena és Harry

Kategória: romantikus

Ajánlott zene: Lune - Leave The World Behind

 Independent Princess 

A lány nagy mosollyal arcán, s buzgón szökdécselt az erdő fái között, talpa puhán érintkezett a mohákkal befedett talajjal. Fel volt dobódva attól a tudattól, hogy újra láthatja szerelmét, ki minden reggel érkezik a vadászok társaságában megkeresni  a kenyerüket. Elena mindig is egy életvidám lány volt, annak ellenére, hogy nagymamájával nőtt fel a közeli kis faluban. Szeretett családtagja,- ki egyben az utolsó volt - három éve hunyt el, miután Elena betöltötte a tizennyolcat. Az árvává lett jövevény nem volt képes egyedül élni a hatalmas házban, így sajátot építtetett az erdő egyik legcsodálatosabb rétjére, ahol ha körbe néz az ember körös-körül virágok rengetege kápráztatja szemeit. Az elbűvölő lány mindig is a harmóniával szövetkezett. A nagymama szép összegű pénzt hagyott egyetlen unokájára, ki még több befektetéshez jutott a farm eladásával. Ugyan letört volt a halált követő hétben, mégis tudta, talpra kell állni, nem hagyhatja el magát, neki még élnie kell. Már akkor intelligencia és okosság rejlett személyében. Sajátos ízlése tökéletesen megmutatkozik környezete láttán.

A mosoly az utóbbi időkben letörölhetetlen ajakiról, mióta összeismerkedett szerelmével. A fiatal ficsúr jóképűsége elbűvölte Elenát, az első találkozásuk előtt egy fa mögé bújva leste a szorgosan dolgozó fiút. Mikor vette a bátorságot a kiszemeltje magányban létekor oda ment hozzá. Ugyan a vadász először meglepett volt, később megszerette a csodálatos teremtményt. Minden alkalommal elszöktek egy kis időre, hogy kettesben lehessenek. Hamar egymásba habarodott a két szereplő, de kapcsolatuk erőssége ellenére nem élhettek együtt a fiú családi háttere miatt. Harry apjával élte napjait, ki rokkantsága miatt kénytelen volt munkát végezni, ezért fia kereste meg a kenyérre valót. Ugyan a fiú mindennél jobban szeretett volna szerelmével lenni, tudta, nem hagyhatja magára édesapját. Elena ezt tökéletesen megértette, s támogatta Harryt minden döntésében.

A ma reggel sem indult máshogy, Elena vígan ébredve vette magára fekete ruháját, s indult el napfelkeltekor a közeli folyóhoz mosni. Hosszú, kecses ujjakban végződő kezeivel dörzsölte az anyagokat, mígnem azok tisztává ázódtak. Dúdolászta az egyik dalt, mit a fiú énekelt neki egyik együtt töltött reggelük során. Kölcsönösen tanítottak meg egymásnak hasznos dolgokat, mik közben nevetgéltek, s enyelegtek.

Elena riadtan kapta fel fejét egy fájdalommal teli kiáltásra, melyet azonnal felismert. Csapot-papott otthagyva indult a hang irányába, szélsebesen futva szlalomozott a fák között, mígnem megpillantotta a földön térdelő, számára angyal kilétű fiút. Ijedten rogyott elé, s vette ujjai közé Harry kezét. Tenyerén egy mély vágás volt, melyből tisztességesen szivárgott a vörös vér. A lány első gondolata végett fogta meg szerelme pólója alját, s húzta át a fehér anyagot Harry feje felett. A fiú nem kérdezett, tudta mit cselekszik a vele szemben térdelő jövevény. Elena szorosan kötötte a sebre az anyagot, hogy némileg csökkentse a vérzés mértékét. Barna szemeit a számára legfontosabb személy arcára kapta, ki mosolygott a lány jelenléte miatt. Amint egymás szemeibe néztek Harry elfelejtette a tenyerébe nyilaló fájdalmat. Elena kiegyenesedett a térdein állva, kezeit szerelme arcára vezette, ki elbűvölve néztek a felé magasodó gyönyörűséget. Ma mindennél jobban várta a találkozást Elenával, hiszen fontos mondani valója volt számára. Nagy kezeit a leányzó derekára simította, s ölébe ültette. Szorosan karolta az oly tökéletes, látszólag törékeny testét. Homlokát az övének vetette, s csak csendben élvezték egymás jelenlétét. Szuszogva hallgatták a madarak csicsergéseit, az állatok robajait, a közeli patak csobogását. Nem érdekelte őket különösebben a külvilág, csak egymás jelenlétével voltak elfoglalva. Legutóbbi elválásuk óta ezeket a pillanatokat várták, mint minden nap.

Harry ölébe kapta Elenát, s csak a tó partján fektette le a fűbe. Kezéről leoldozta a kötést, a sebét a vízben kimosta, halkan felszisszent az enyhe csípő fájdalom miatt. Véres pólójával megtörölte tenyerét, majd visszalépdelt a szeretett lányhoz. Dereka két oldalára térdepelt, izmos kezeivel Elena fejének két oldalán támaszkodott. Angyali kuncogás visszhangzott a lombok között, mikor Harry csókolgatni kezdte kevese fedetlen nyakát.

- Harry ne! - suttogta erőtlenül Elena, párja a kérést teljesítve hajolt vissza a gyönyörű archoz, melyen végigsimított ujjaival.

- Szeretlek Elena - hajolt közel az említett személyhez, mélyen szemeibe nézve adta át minden érzését a párjának, kinek szíve hatalmasat dobbant a szavak hallatán.

- Én is szeretlek Harry - csókolták meg egymást, a lány karjaival szorosan ölelte a fiú nyakát, ki az alatta fekvő test derekát karolva húzta közel magához. Szenvedélyesen falták a másik ajkait, folyamatosan hevült fel mindkettőjük teste az érintések végett.

Harry feltápászkodott, s elindult a virágos rét közepe felé.

- Harry hova mész? - pattant fel a lány, s szerelme után eredt, ki megállt virágokat tépkedni. - Mit csinálsz?

Választ nem kapott a másik féltől, így figyelmesen nézte a fiú tetteit.

Amint kész lett az alkotás Elelna fejére helyezte a koszorút.

- Olyan vagy, mint egy angyal - simított végig kedvese kipirosodott arcán, s érintése helyére egy finom csókot ejtett a puha bőrre. A hölgyemény kuncogott hercege tettén, pipiskedve nyomott csókot annak rózsaszín ajkaira, majd a füléhez hajolt.

- Kapj el - suttogta, mondata végén ajkába harapott, pajkos fénnyel szemében kezdett el hátrálni a fiútól, ki Elena után lépdelt, de a lány ennek láttán futásnak eredt. A menekülő személy haját felkapta a szél, lobogtatta, mint a könnyű anyagú szoknyáját, ezzel segítve a túlfűtött mozgást. Mindkettőjük ajkain mosoly játszott, szüntelenül ragaszkodtak tempójukhoz, szélsebesen vágtáztak a zöldellő erdő növényei között. Harry gyorsabbnak bizonyult, könnyed mozdulattal ragadta meg kedvese derekát, s szorította mellkasához, hogy megpörgethesse az egyre melegebbé váló levegőben.

Mérhetetlenül boldogak voltak egymás társaságában, mint minden egyes együtt töltött percük alkalmával. Kétségtelenül szeretik egymást, volt idejük megismerni a másikat az együtt létük óta tartó egy évben. Tudták, hogy szükségük van egymásra, nem tudták elképzelni a délelőttjüket egymás nélkül, mindkettejüknek az a napszak volt a kedvence.

Harry a házhoz cipelte a lányt, s csak az ágyba volt hajlandó letenni karjai közül párját. Ő maga is ledőlt gyönyörű teremtmény mellé, mellkasára vonva élvezték egymás jelenlétét, szuszogását.

- Elena - lehelte a fiú, a mellkasán pihenő lélek felnézett szerelme arcára, mely sugárzott a boldogságtól. Kíváncsian várta kedvese folytatólagos szavait. - Veled maradok. Örökké.

A hölgyemény csak nagyokat pislogva meredt Harry smaragzöld szemeibe, melyek fürkészővé váltak.

- D-de... hogyan? - dadogott a lány. - Nem hagyhatod magára az édesapád. Nem engedhetem.

- Ő már nincs többé - suttogta megtörten, mégis lágyan a mondatot a ficsúr, szavaival döbbenté téve kedvesét.

- Sajnálom - bújt hozzá együtt érzően Elena, szorosan ölelte magához az izmos testet, melyet mától minden reggel magához közel érezhet, mind elalváskor, mind keléskor. Szomorú volt ugyan a tragikus eset miatt, mégis örült annak, hogy igazándiból együtt lehet a számára legfontosabb személlyel, ki kitölti az ürességet szívében.

Harry nem válaszolt, csak élvezte, hogy végre nem kell magára hagynia szerelmét, vele tengetheti le élete hátra levő részét, hogy ő szül majd neki gyerekeket, vele alapíthat családot. Tudta, végre megtalálta a helyét a mellett, aki mindent meg tud adni neki. 

xx