2013. július 1., hétfő

~ Award VII. ~

Kellemes Napot!
Nemrégiben kaptam egy díjat Lana-tól, amit nagyon köszönök neki!
Azt tervezem, hogy két részt hozok nektek pénteken, ha az időm is engedi. Kicsit sajnálom, hogy kevés kommentem jön annak ellenére, hogy mind itt blogspoton, mind bloglovinon 6 követőm van, valamint túlléptük a 4000 oldalmegjelenítést. Nagyon hálás vagyok nektek mindazért, amit értem tesztek, hiszen nélkületek nem tartanék ott ahol, számomra igazi kincsek az olvasóim!

xx






1.) Köszönöm szépen a díjat Lana-nak!
2.) Küldd tovább 12 embernek, akiknek szereted, és olvasod a blogját!
3.) Írj 11 dolgot magadról!
4.) Válaszolj 11 kérdésre!
5.) Írj 11 kérdést!



2.)

2. Nessa



3.)
1. Jelenleg egyedül ülök itthon és félpercenként ránézek a levesre, hogy ne fusson ki.
2. Kivételesen feketére vannak lakkozva a körmeim.
3. Tegnap értem haza Egerből.
4. Életemben most először várom a szeptembert.
5. pasis problémák gyötörnek.
6. Tűkön ülve várom, hogy megérkezzen a telefonom tokja.
7. Pizsamában ülök  alaptopom előtt, ami annyit, tesz, hogy egy combközépig érő, gödöllős címerű pólót viselek.
8. Mostanában nagyon rákaptam a rockra.
9. Visszahúzódó és kissé gátlásos személyiség vagyok, de könnyen barátkozok.
10. Három napja a szobámmal foglalkozom, hiszen meguntam a régi kinézetét, valamint a barátnőm is jön a héten.
11. A kedvenc ruhamárkám az Alexander McQueen.



4.)

1. Olvasod a blogom? - Eddig nem nagyon találkoztam vele, de lehet elolvasom.
2. sírtál már blogon? - Olyan volt, hogy bekönnyeztem, de sírni még nem sírtam.
3. Te mit gondolsz a Dark-harry-ről? - Imádom. xx
4. van különös rituáléja a blogodnak?(pl. tea, félhomály, csend, esetleg zene?) - Különösebben nincs, de többnyire késő este és hajnalban szoktam írni a részeket.
5. Blogírás, vagy olvasás(blog)? - Mindkettőt nagyon szeretem, de ha muszáj választani, akkor írás.
6. Kívántad azt, hogy legyen népszerű a blogod? - Többnyire ha kívánságra akad lehetőségem egészséget és boldogságot szoktam kérni, hiszen nem mondhatom, hogy nekem van a legjobb életem, mostanában a kívánságaimat anyum egészségére szoktam szentelni.
7. Ismersz olyan írókat, akik népszerűek? - Ezt a kérdést nem igazán értem, vagyis de, csak több féle képen. ha a személyes ismeretre gondolsz akkor azt mondom, hogy nem igazán, de ha a blogspoton, vagy egyéb blogos oldalakon keresztül létesült kapcsolatokra, akkor azt mondom, hogy igen.
8. ha egy könyvet olvashatnál, melyiket olvasnád? - Az év elején elolvastam az éhezők viadala második részét, ami történetesen a kedvenc filmem, s tervezem, hogy megveszem a harmadik, s egyben utolsó kötetét is, ám jelenleg a kötelező olvasmányokat kéne bújnom.
9. Miben vagy tehetséges? - Én egy elég szerencsétlen embernek gondolom magam, hiszen túl kedves és elnéző vagyok másokhoz, nagyrészt ez visz engem a sírba, de ha tehetségről beszélünk azt mondom, hogy nagyon hajlékony és sportos alkat vagyok.
10. Korod? - Nem rég töltöttem be a 15-öt.
11. Hány blogot vezetsz? - Jelenleg egyet, de már nyitottam egy kritikás és egyéb dolgokkal foglalkozó blogot egy kedves barátnőmmel, amit akkor fogunk elkezdeni vezetni, ha kész lesz a designja.



5.)

1. Milyen telefonod van?
2. Milyen színű a laptopod?
3. Mi a legjobb barátnőd monogramja?
4. Mi a kedvenc szemszíned?
5. Milyen színűek a szobád falai?
6. Mit szeretsz a legjobban magadon, miért?
7. Van  most szúnyogcsípésed?
8. Szoktad festeni magad?
9. Kivel beszéltél utoljára?
10. Van kedvenc tárgyad?
11. Ki(k) a kedvenc énekese(i)d?



xx

2013. június 26., szerda

~ Award VII. ~

Szép Estét!
Bizonyára emlékeztek arra, hogy a legutóbbi fejezet előtt megemlítettem egy novella versenyen való részvétemet. Ma szembesültem azzal, hogy bizony a sok fáradozásomnak bizony eredménye is volt, hiszen második helyezésként zárhattam a versenyt. Köszönöm szépen a lehetőséget a történet írójának, Nassának, aki lehetőséget biztosított és értékelte a művemet!

xx







Terjedelem: 3 oldal, 1096 szó, 7539 karakter [World]
Cím: Independent Princess
Főszereplők: Elena és Harry
Kategória: romantikus



 Independent Princess 




A lány nagy mosollyal arcán, s buzgón szökdécselt az erdő fái között, talpa puhán érintkezett a mohákkal befedett talajjal. Fel volt dobódva attól a tudattól, hogy újra láthatja szerelmét, ki minden reggel érkezik a vadászok társaságában megkeresni  a kenyerüket. Elena mindig is egy életvidám lány volt, annak ellenére, hogy nagymamájával nőtt fel a közeli kis faluban. Szeretett családtagja,- ki egyben az utolsó volt - három éve hunyt el, miután Elena betöltötte a tizennyolcat. Az árvává lett jövevény nem volt képes egyedül élni a hatalmas házban, így sajátot építtetett az erdő egyik legcsodálatosabb rétjére, ahol ha körbe néz az ember körös-körül virágok rengetege kápráztatja szemeit. Az elbűvölő lány mindig is a harmóniával szövetkezett. A nagymama szép összegű pénzt hagyott egyetlen unokájára, ki még több befektetéshez jutott a farm eladásával. Ugyan letört volt a halált követő hétben, mégis tudta, talpra kell állni, nem hagyhatja el magát, neki még élnie kell. Már akkor intelligencia és okosság rejlett személyében. Sajátos ízlése tökéletesen megmutatkozik környezete láttán.
A mosoly az utóbbi időkben letörölhetetlen ajakiról, mióta összeismerkedett szerelmével. A fiatal ficsúr jóképűsége elbűvölte Elenát, az első találkozásuk előtt egy fa mögé bújva leste a szorgosan dolgozó fiút. Mikor vette a bátorságot a kiszemeltje magányban létekor oda ment hozzá. Ugyan a vadász először meglepett volt, később megszerette a csodálatos teremtményt. Minden alkalommal elszöktek egy kis időre, hogy kettesben lehessenek. Hamar egymásba habarodott a két szereplő, de kapcsolatuk erőssége ellenére nem élhettek együtt a fiú családi háttere miatt. Harry apjával élte napjait, ki rokkantsága miatt kénytelen volt munkát végezni, ezért fia kereste meg a kenyérre valót. Ugyan a fiú mindennél jobban szeretett volna szerelmével lenni, tudta, nem hagyhatja magára édesapját. Elena ezt tökéletesen megértette, s támogatta Harryt minden döntésében.
A ma reggel sem indult máshogy, Elena vígan ébredve vette magára fekete ruháját, s indult el napfelkeltekor a közeli folyóhoz mosni. Hosszú, kecses ujjakban végződő kezeivel dörzsölte az anyagokat, mígnem azok tisztává ázódtak. Dúdolászta az egyik dalt, mit a fiú énekelt neki egyik együtt töltött reggelük során. Kölcsönösen tanítottak meg egymásnak hasznos dolgokat, mik közben nevetgéltek, s enyelegtek.
Elena riadtan kapta fel fejét egy fájdalommal teli kiáltásra, melyet azonnal felismert. Csapot-papott otthagyva indult a hang irányába, szélsebesen futva szlalomozott a fák között, mígnem megpillantotta a földön térdelő, számára angyal kilétű fiút. Ijedten rogyott elé, s vette ujjai közé Harry kezét. Tenyerén egy mély vágás volt, melyből tisztességesen szivárgott a vörös vér. A lány első gondolata végett fogta meg szerelme pólója alját, s húzta át a fehér anyagot Harry feje felett. A fiú nem kérdezett, tudta mit cselekszik a vele szemben térdelő jövevény. Elena szorosan kötötte a sebre az anyagot, hogy némileg csökkentse a vérzés mértékét. Barna szemeit a számára legfontosabb személy arcára kapta, ki mosolygott a lány jelenléte miatt. Amint egymás szemeibe néztek Harry elfelejtette a tenyerébe nyilaló fájdalmat. Elena kiegyenesedett a térdein állva, kezeit szerelme arcára vezette, ki elbűvölve néztek a felé magasodó gyönyörűséget. Ma mindennél jobban várta a találkozást Elenával, hiszen fontos mondani valója volt számára. Nagy kezeit a leányzó derekára simította, s ölébe ültette. Szorosan karolta az oly tökéletes, látszólag törékeny testét. Homlokát az övének vetette, s csak csendben élvezték egymás jelenlétét. Szuszogva hallgatták a madarak csicsergéseit, az állatok robajait, a közeli patak csobogását. Nem érdekelte őket különösebben a külvilág, csak egymás jelenlétével voltak elfoglalva. Legutóbbi elválásuk óta ezeket a pillanatokat várták, mint minden nap.
Harry ölébe kapta Elenát, s csak a tó partján fektette le a fűbe. Kezéről leoldozta a kötést, a sebét a vízben kimosta, halkan felszisszent az enyhe csípő fájdalom miatt. Véres pólójával megtörölte tenyerét, majd visszalépdelt a szeretett lányhoz. Dereka két oldalára térdepelt, izmos kezeivel Elena fejének két oldalán támaszkodott. Angyali kuncogás visszhangzott a lombok között, mikor Harry csókolgatni kezdte kevese fedetlen nyakát.
- Harry ne! - suttogta erőtlenül Elena, párja a kérést teljesítve hajolt vissza a gyönyörű archoz, melyen végigsimított ujjaival.
- Szeretlek Elena - hajolt közel az említett személyhez, mélyen szemeibe nézve adta át minden érzését a párjának, kinek szíve hatalmasat dobbant a szavak hallatán.
- Én is szeretlek Harry - csókolták meg egymást, a lány karjaival szorosan ölelte a fiú nyakát, ki az alatta fekvő test derekát karolva húzta közel magához. Szenvedélyesen falták a másik ajkait, folyamatosan hevült fel mindkettőjük teste az érintések végett.
Harry feltápászkodott, s elindult a virágos rét közepe felé.
- Harry hova mész? - pattant fel a lány, s szerelme után eredt, ki megállt virágokat tépkedni. - Mit csinálsz?
Választ nem kapott a másik féltől, így figyelmesen nézte a fiú tetteit.
Amint kész lett az alkotás Elelna fejére helyezte a koszorút.
- Olyan vagy, mint egy angyal - simított végig kedvese kipirosodott arcán, s érintése helyére egy finom csókot ejtett a puha bőrre. A hölgyemény kuncogott hercege tettén, pipiskedve nyomott csókot annak rózsaszín ajkaira, majd a füléhez hajolt.
- Kapj el - suttogta, mondata végén ajkába harapott, pajkos fénnyel szemében kezdett el hátrálni a fiútól, ki Elena után lépdelt, de a lány ennek láttán futásnak eredt. A menekülő személy haját felkapta a szél, lobogtatta, mint a könnyű anyagú szoknyáját, ezzel segítve a túlfűtött mozgást. Mindkettőjük ajkain mosoly játszott, szüntelenül ragaszkodtak tempójukhoz, szélsebesen vágtáztak a zöldellő erdő növényei között. Harry gyorsabbnak bizonyult, könnyed mozdulattal ragadta meg kedvese derekát, s szorította mellkasához, hogy megpörgethesse az egyre melegebbé váló levegőben.
Mérhetetlenül boldogak voltak egymás társaságában, mint minden egyes együtt töltött percük alkalmával. Kétségtelenül szeretik egymást, volt idejük megismerni a másikat az együtt létük óta tartó egy évben. Tudták, hogy szükségük van egymásra, nem tudták elképzelni a délelőttjüket egymás nélkül, mindkettejüknek az a napszak volt a kedvence.
Harry a házhoz cipelte a lányt, s csak az ágyba volt hajlandó letenni karjai közül párját. Ő maga is ledőlt gyönyörű teremtmény mellé, mellkasára vonva élvezték egymás jelenlétét, szuszogását.
- Elena - lehelte a fiú, a mellkasán pihenő lélek felnézett szerelme arcára, mely sugárzott a boldogságtól. Kíváncsian várta kedvese folytatólagos szavait. - Veled maradok. Örökké.
A hölgyemény csak nagyokat pislogva meredt Harry smaragzöld szemeibe, melyek fürkészővé váltak.
- D-de... hogyan? - dadogott a lány. - Nem hagyhatod magára az édesapád. Nem engedhetem.
- Ő már nincs többé - suttogta megtörten, mégis lágyan a mondatot a ficsúr, szavaival döbbenté téve kedvesét.
- Sajnálom - bújt hozzá együtt érzően Elena, szorosan ölelte magához az izmos testet, melyet mától minden reggel magához közel érezhet, mind elalváskor, mind keléskor. Szomorú volt ugyan a tragikus eset miatt, mégis örült annak, hogy igazándiból együtt lehet a számára legfontosabb személlyel, ki kitölti az ürességet szívében.
Harry nem válaszolt, csak élvezte, hogy végre nem kell magára hagynia szerelmét, vele tengetheti le élete hátra levő részét, hogy ő szül majd neki gyerekeket, vele alapíthat családot. Tudta, végre megtalálta a helyét a mellett, aki mindent meg tud adni neki. 



xx

2013. június 23., vasárnap

~ Bloglovin ~

Sziasztok!


Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először. 


Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni.

TEHÁT EZ


Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.



Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.


Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.


BLOGLOVIN LINK!

Saját blogom Bloglovinos Linkje!



Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!


PONTOSÍTOK!
A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén



A bejegyzés folyamatosan bővül, szóval, ha megkérhetlek titeket, akkor linkeljét ezt a bejegyzést is, ha kiírjátok saját blogotokra!


forrás:http://dianabrunwin-feledhetelenmult.blogspot.hu/2013/06/hamarosan-megszunik-google-reader.html





2013. június 21., péntek

~ Chapter IX. ~ We Can't Stop ~

Elbűvölő Olvasóim!
Nagyon röstellem, hogy nem sikerült megírnom a részt a múlt hétre, ezért kárpótlásul ma igyekszek még egyet hozni nektek, de nem garantálom, hogy sikerül végeznem vele.
Nos a késés egyik oka a ballagás és az év vége, ami hihetetlenül leszívta az energiámat és rabolta az időmet,  másik pedig egy novella verseny, amire meg kellett írnom a történetet 16.-áig.
Kissé fel vagyok dobódva, hiszen szerdán megérkezett az új telefonom, amit már nagyon vártam, mivel a régi folytonosan lefagyott, s kezdett belőle elegem lenni.
Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy chatben NE hirdesse a blogját, ezt angolul oda is írtam, hiszen többnyire ez most a külföldi blogok népszerűsítésének a szokása, nekem már kezd kissé elegem lenni belőle, gondolom a velem hasonló helyzetű íróknak is.
Vissza kanyarodva a ballagáshoz jelöltek engem a városi jó tanuló jó sportoló díjra, ami nagy megtiszteltetés annak ellenére is, hogy tudom, biztosan nem én fogom elnyerni a kitüntetést, többnyire a sporttagozatosok vannak előnyben.
Elég is lesz a sok beszédből, olvassátok a rész(eke)t!

xx









Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni.
/Coco Chanel/



Hihetetlenül lefárasztott a tegnapi este, mondanom sem kell, hogy mára minden újság tőlünk lett felkapott. Már bele sem merek olvasni a hazugságoktól túlcsordult sorokba, melyeknek minden egyes szavait issza a köznép. Az este fájdalmasan fárasztó volt, egyedül Harry tartotta bennem a lelket a hozzászólásaival, valamint a sztárokra való megjegyzéseivel. Jól esett, hogy nem csak spontán ült mellettem, hanem törődött is velem. Azt hiszem felejthetetlen volt az az este, nagyon jól éreztem magam, valamint még a nagy One Direction is bezsebelt két díjat.
Hasonló gondolatokkal rugdostam le magamról a takarót, s keltem ki a már túlmelegedett ágyamból, első dolgom volt, hogy kinyitottam a hatalmas erkély ajtót a reggeli kellemes levegő beáramlása végett. Azonnal ezután siettem a fürdőszobába, hogy megmosakodjak, ruháimat levetve hajítottam be azokat a szennyes tartóba, köntösömet magamra kapva kötöttem meg annak övét masnira a hasamnál, ezzel takarva testem. Csupasz lábam kellemesen érintette a parkettát, mialatt meg sem álltam a gardróbomig. Szélesre tártam annak ajtaját, mikor telefonomon hangosan kezdett szólni a csengőhangom. Hátraarcot vágva indultam vissza a hálószobámba, mely kellemesen nézett ki a szél által felkapott, lenge és harmóniát árasztó függönyök lágy táncolása miatt. Kezembe kaparintva a készüléket vigyorgott vissza rám Harry, a kép láttán nekem is muszáj volt elmosolyognom, a zöld sávot elhúzva fogadtam el a hívását.
- Jóreggelt! - köszöntem neki annak jeléül, hogy bizony felvettem a telefont.
- Havana! Szia! - hallom reggeli rekedtes, a szokásosnál talán kissé mélyebb, de boldog hangját az énekesnek. - Nincs kedved ma eljönni velünk strandra?
Elgondolkodok kérdésén, végül is nem találok benne kivethető dolgot, a reggeli elintézni valóim után teljesen szabadnak bizonyul a napom.
- Rendben - adom be derekam, hallom a halk éljenzését a vonal túlsó feléről, felkuncogok tettére, melyet valószinűleg nem szabadott volna meghallanom.
- Ez remek! Kettőre érted megyek.
- Kiket értesz a velünk alatt? - vágok gyorsan elköszönése közbe, ezzel megakadályozva, hogy bontsa a hívást.
- Én, Niall, Liam meg te - a nevek közbe szüneteket tart, gondolom gondolkodik a létszámon. Kissé aggaszt, hogy egyedül leszek lány, de nem olyan fiúk ők, hogy ártsanak nekem.
- Értem. Szia Harry!
- Még látjuk egymást! Szia Havana - amint kiejti nevemet borzongás fut végig gerincemen, ahogyan ízlelget minden alkalommal. 
Idióta mosollyal az arcomon kapom magamra a futó ruháimat, s indulok el a lépcsőkön lefele. Útközben össze találkozok Mrs. Davis-szel, így illedelmesen köszönök az idős hölgynek. 
Haza fele tartva beugrottam a Strabucksba, ahol Darcy már mosolyogva várt a kávémmal. Nagyon aranyos lány, s minden alkalommal beszélgetek vele, így tudom, hogy igazi példaképnek való. Szorgalmasan dolgozik, valamint már elvégezte az első egyetemét, csak még nem érzi úgy, hogy komolyabb munkába akar állni. Nagyon szeretem az ízlését, már sikeresen elvittem egyszer magammal vásárolni, ami nagyon kellemesen telt, csak sajnos mind neki, mind nekem zsúfolt a napi rendünk.
Egy gyors puszi és köszönés után kifizetem a kávémat, majd immár gyalogolva indulok meg otthonom felé.
Éppen az utcába fordulnék fel, mikor megszólal kezemben a telefonom. A képernyőn Cara neve villog, eszembe jut, hogy tegnap mennyire megörültem annak, hogy láthatom barátnőmet.

Egy szál fehérnemű szettben otthon robotolok a hőségben, hiszen a szokásostól eltérően meg lehet gebedni. ha nem kapcsoltam volna be a lakás légkondiját biztos, hogy mostanra már megsültem volna.
A szennyes kosárból kivéve a piszkos, levetett ruháim botorkálok el a mosó konyháig, ami nehéznek bizonyul, mivel a hatalmas kupac szűkíti a látóterem. A megfelelő anyagokat kifordítva dobom be a fehér színű darabokat a gépbe, majd mosóport adva hozzá indítom el. Egy újabb leomló tincset küszködök vissza felkontyolt hajamba, már kezdenek kissé idegeimre menni a rakoncátlan fürtök.
Mire észbe kapok már egy óra, így sietve dobok el mindent, ami a kezembe akad - nem szó szerint - és indulok készülődni. Egy fekete fürdőruha szettet veszek magamra, lábaimat egy arany pántos, telitalpú magassarkúba csúsztatom, vállamra terítek egy piros strandkendőt. Minden szükséges dolgot egy szintén fekete színű táskába dobálok. Fejemre csúsztatom a napszemüvegem, s a fürdőbe sietve teszek magamra egy vízálló sminket. Hajamat úgy hagyom, ha a fiúkon múlik úgy is szétjön.
Mikor a telefonom is elteszem megszólal a csengő hangja, kezembe kapva a táskát sietek ajtót nyitni.
- Szia - nyomok egy gyors puszit Harry arcára, majd ott hagyva a meglepődött srácot a konyhába sietek egy hűtött palack vízért. Az énekes ott áll az ajtóban, gödröcskés mosolyával tekint végig rajtam, majd mikor elé érek szemeimbe néz.
- Szia - viszonozza a gesztusom, kissé elhúzott csókot nyom arcomra, kezemet megragadva kezd el húzni maga után, éppen annyi időt adva, hogy bezárjam magunk után az ajtót.
- A többiek merre vannak? - érdeklődtem kissé felnézve rá, hiszen Harry még így is magasabb nálam.
- Nem jöttek. Úgy döntöttek, hogy inkább otthon maradnak - húzza el száját, majd kedvesen kinyitja nekem a jármű ajtaját, s bepattan mellém. Kuncogok egy sort a fiúk lustaságán, de többet már nem szólunk hozzá a másikhoz.
Mire észbe kaptam leparkoltunk egy hatalmas épület előtt. Több lehetőség is végig futott a fejemben, hogy ugyan hogyan oldották meg itt a medencét, de nem foglalkoztam különösebben a témával. Harry megfogta a kezem, s finoman közelebb húzott magához, érezte, hogy arcom kissé elpirul számomra fontos tettétől.
Megvette mindkettőnknek a jegyet, s húzott magával végig egy folyosón, majd mikor a végéhez értünk hatalmas mosoly jelent meg ajkaimon. Egy hatalmas, nyitott medence, ami körül nyugágyak voltak, oldalt még egy bárpult is kényeztette az itt üdülőket. A padló barna kővel volt kirakva, az egészet az épület falai keretezték, így biztosan nem zavarja senki a nyugalomra vágyókat. Harry egy eldugott sarokba vezetett minket, ahol kényelmesen elfértünk ketten. Letettem a táskám a nyugágyra, s mire újra felnéztem Harry már a pólójától megszabadulva, egy szál fürdőnadrágban állt előttem. Szemeim végig futtattam izmos testén, dagadó karizmain, mellkasán, valamint kockás hasán. Beharaptam alsó ajkam, s felnéztem mosolyára. Kezét felém nyújtotta de mielőtt elfogadtam volna levetettem magamról a kendőt, s a cipőm, majd együtt mentünk a medence széléig. Harry azonnal bele is ugrott, de én kissé vonakodtam a hideg víztől.
- Bejössz? - úszott ki a medence széléig, hogy a lábaimnál megállhasson. Aprót bólintottam, hiszen nem éppen az erősségem az úszás, így biztosan szükségem lesz Harry segítségére. Az iskolában nem volt lehetőség megtanulni úszni, és mivel nem nagyon jártunk strandra, ez a fajta sport teljesen kimaradt az életemből.
Leültem elé, lábaimat belógattam mellette a vízbe, de többre nem voltam képes, kicsit féltem, hogy esetleg vizet nyelek. Megfogta kezeim, húzott maga után, miközben távolodott el a medence oldalától. Kétségbeesetten kapkodtam a levegőt, kaján mosolya letörlődött arcáról, mikor meglátta ijedt arcomat. Azonnal közel jött hozzám, szemeiben aggodalom gyöngyözött, míg tekintetem fürkészte. Ajkaimat rágcsáltam, nem mertem elmondani neki, féltem, hogy kiröhög miatta.
- Mi a baj? - simított végig ujjperceimen, egyik kezem kiszabadítva a fogságból tettem izmos vállára, nem voltam képes válaszolni neki, inkább próbáltam cselekedni, s legyőzni félelmem. Kissé közelebb csúsztam hozzá, ezzel azt sugallva felé, hogy engedjen nekem helyet maga előtt. Óvatosan ereszkedtem be az előtte tátongó résbe, testem finoman súrolta övét, míg minden egyes mozdulatomat figyelte. Amint lábaim a talajhoz értek Harrybe kapaszkodtam, hiszen a víz szintje csaknem az államig ért. Kétségbeesetten szorongattam a nyakát, míg a hirtelen érkezett cselekedeteim miatt derekamnál fogva húzta testem szorosan magához. Neki a válláig ért, így ez is bizonyította, mennyivel magasabb nálam még annak ellenére is, hogy nem vagyok alacsony termetű.
- Harry - nyöszörögtem halál félelmem miatt, szemeimmel az ő smaragdzöld tekintetét kerestem, mely aggódva fúródott enyémbe.
- Mond el - simított végig ijedt arcomon kezével közel hajolt hozzám, úgy suttogta szavait.
- É-én... nem tudok úszni - nem szakítottam meg a kettőnk közt létesült édes szemkontaktust. Elmosolyodott, finom puszit nyomott homlokomra, bár kissé zavart a körülöttünk lévők kíváncsi tekintetei, melyek felénk irányultak.
- Gyere. Segítek - suttogta lágyan combjaimnál megemelve nyomott kicsit feljebb, így magasabb lettem nála pár centivel. Bevitt a medence közepébe, majd megállt, zöld szemeivel arcomat fürkészte mosolyogva.
- Engedj el - mondta biztatóan, nem értettem, hogy mit akar csinálni, de vonakodva leejtettem kezeim a testem mellé. Harry szorosan tartott a hátam asló felénél magához, lábaimmal egy biztos kapaszkodási hely keresése végett átöleltem a derekát.
- Csak bíz bennem - semmi kétségem sem volt afelől, hogy becsapna. Kifújtam a tüdőmbe préselt levegőt, nyugodtabb arckifejezéssel bólintottam, ezzel megengedve, hogy azt tegye, amit akar. Elkezdett velem forogni, rakoncátlan tincseimet felkapta az általa kreált szél, míg felsikoltottam a hirtelen jött gyorsaságtó. Először kissé féltem, de aztán megnyugtatott az engem szorosan tartó karok érzete, arcomon őszinte és boldog mosoly ékesedett, míg Harry rekedtes nevetését hallatta, közben kezeimet kitárva élveztem a szabadságot megtestesítő érzést. Úgy éreztem magam, mint egy angyal, aki minden gondját elfeledve szárnyal a fehér boldogságban, gondok nélkül, s csak mosolyog.
Gondolom Harry elszédülhetett, mikor megállva velem egy szintre emelt magával, kissé én is homályosan érzékeltem a dolgokat, ezért fejem a vállába fúrva igyekeztem visszanyerni látásom. Egy kéz simult a hátamra, eltávolodtam tőle, mosolyogva néztem boldog arcát. Haja még mindig tökéletesen állt, szemei szikráztak, ahogyan rám nézett, széles vigyorától pedig ott helyben képes lettem volna elolvadni.
Elindult velem a medence pereméhez, majd kiültetett a kőre.
- Köszönöm - nyomtam puszit egyik gödröcskéjére, amit annyira imádok rajta, hiszen férfias kinézetét kisfiúsabbá varázsolja.
Felálltam, majd vissza battyogtam a helyünkhöz, testemről felitattam a vízcseppeket, s kiterülve a napágyon figyeltem, ahogyan Harry lubickol a vízben, közben engem figyel.
Mikor megunta az egyedül létet kikászálódott, s felém vette irányát. A sötétített lencséjű szemüvegem mögül nyugodtan pásztázhattam végig észbontó testét. Mellkasáról vízcseppek csurogtak végig a V vonaláig, fehér gatyája tökéletesen megy napbarnított bőréhet. Nagyon szerettem még rajta a tetoválásait, kedvenceim a madarak, a hajó és a pillangó.
Megtörülközött, majd ő is ledobta magát mellém.
- Kérsz valamit inni? - túr bele vizes tincseibe, melyek már száradásnak indultak a tűző nap hatására.
- Nem, köszönöm - nyugtázom mosollyal válaszomat, Harry kényelmesen elhelyezkedik mellettem, majd süttetni kezdi magát a cirógató napsugarak alatt.



xx

~ Award VI. ~




Nagyon szépen köszönöm a díjat Nelly Adams-nek!







Szabályok:
1.) Írj magadról 11 dolgot.
2.) A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3.) Tegyél fel te is 11 kérdést jelöltjeidnek.
4.) Küldd tovább 11 embernek!



1.)

1. Utálom, ha a hajamhoz nyúlnak.
2. Most vettem új telefont, és nagyon elégedett vagyok vele.
3. Holnap megyek az Árkádba vásárolni
4. Hétfőn lesz a szülinapom.
5. kedvenc sütim a somlói.
6. Imádom az olvasóimat, mert számomra ők jelentenek inspirációt! xx
7. Nemrég értem haza az évzáróról, és nagyon boldog voltam, hogy egy díj fogadott.
8. tervezem, hogy ma este dupla részt hozok, de nem biztos, hogy sikerül megírnom, mindenesetre igyekszem. xx
9. Későn fekvő és kelő vagyok.
10. Nem sok barátnőm van, de őket nagyon megbecsülöm.
11. nagyon sok ötlet összegyűlt bennem a blogom történetéhez.



2.)

1. Szeretsz olvasni? - Igen.
2. Eper vs. cseresznye? - Sosem voltam oda az eperért, így inkább cseresznye.
3. Van példaképed? Ha van, akkor ki? - Apukám. xx
4. Tetszik valaki? - Igen.
5. Van olyan titkod, amiről senki sem tud? - Nem is egy.
6. Anyás vagy apás vagy inkább? - Inkább apás.
7. Kedvenc dalod? - Nagyon megtetszett Miley Cyrus új dala, a We Can't Stop.
8. Mik a terveid nyárra? Lebarnulni, sokat sportolni, leszokni a csúnya beszédről, élvezni a nyarat.
9. Bulizós szombat este a haverokkal, vagy otthon ülős, körömlakkozós, csajos este filmmel? - nem vagyok bulizós típus, így a második.
10. Jellemezd magad 4 szóval! - Önbizalom hiányos, maximalista, kedves, spontán.
11.Blogot, vagy könyvet olvasol többet? - A telefonom kedvencek névjegyzéke tele van blogokkal, így az első.



3.)

1. Mi az, amit a legjobban szeretsz a nyárban?
2. Mi a kedvenc ünneped, és miért?
3. Mi az álomvárosod, ahova biztosan ki szeretnél menni életedben legalább egyszer?
4. Mennyi időd jut a blogolásra?
5. Mi az, ami legjobban ösztönöz az írásban?
6. Hova mész idén nyaralni?
7. Mi a telefonod háttere?
8. Ki a kedvenc híres embered?
9. Mi a számodra leginkább imponáló munka?
10. Milyen stílusú zenéket hallgatsz?
11. Mi a legnagyobb álmod?



4.)

1. Eleanor
2. Nessa
3. Skyler Omena
4. V. xx



xx

2013. június 9., vasárnap

~ Award V. ~

Szép napot!
Újabb díjjal jelentkezem, amit ezúttal is köszönök szépen Dreamy Girl~-nek! A legjobb író kategória egyik nyerteseként tüntetett ki az oldalán, ami nekem nagyon sokat jelent. Valamint az eddig velem tartott olvasóimnak is szeretnék mindent meghálálni, nélkülük nem lenne meg a 6 kővető, több mint 3000 oldalmegjelenítés és immár az ötödik díjam. Miattatok írok és nektek írok, mert látom, hogy vannak akiknek tetszik, és támogatnak! I love u all!

xx






xx

2013. június 8., szombat

~ Chapter VIII. ~ Glorious ~

Kedves Olvasók!
Nagyon röstellem, hogy késtem, s csúsztam egy nappal, de tegnap hihetetlenül fáradt voltam, ugyanis csütörtökön értem haza az erdei táborból, ott pedig rendesen kikészítettek. Nem mondom, hogy most nem vagyok a helyzet magaslatán, ebből kifolyólag a rész sem sikeredett hihetetlen hosszúra, ennek ellenére gondoljatok arra, hogy már csak egy hét van az iskolából, s azután extra hosszú fejezetekkel leplek majd meg titeket péntekenként. Bízok benne, hogy terjedelme ellenére azért majd elnyeri tetszéseteket!

xx









Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.
/Coco Chanel/



Zavartan mosolyogtam felé, ugyan magam sem tudom miért, talán az előbb elhangzott becenév miatt, mely egyben bókként szerepel. Hatalmas kezét felém nyújtotta, mire gondolkodás nélkül megfogtam azt. Ha most egy romantikus filmben lennénk biztosan belé karolnék, de mivel ez a valóság, inkább saját tetszésem szerint intézem a dolgokat - már amit lehet -. Kiléptem vele az ajtón, amit aztán gondosan bezártam magam után, s Harryvel kézen fogva indultunk el a közeli lift irányába. Hálás voltam neki, hogy nem kell lépcsőznöm, nem biztos, hogy modell létemre olyan jól menne, a vége felé biztosan én is elfáradnék a magassarkú kínzó gyötrelmei végett.
Amint kiértük a levegőre -, mely nem is lett volna kellemetlen, ha nem fújt volna annyira a szél, hogy lábaimat és karjaimat azonnal elkapja a libabőr - Harry udvariasan az autója felé vezetett, minek ajtaját kinyitva segített kezemnél fogva beülni, majd megkerülve a jármű elejét jómaga is beült mellém a volán mögé. Figyeltem, hogy hosszú lábai kényelmesen elérik a pedálokat, ujjaival lazán elfordította a kulcsot, ezzel gyújtást adva az autónak. Kezét a sebváltóra helyezte, és az útra koncentrálva indult el a helyszín felé.
- Gyönyörű vagy - pillant felém smaragdzöld szemeivel, szavaira arcom reagál először, szinte perzsel.
- Köszönöm - tűrök egy hajtincset fülem mögé a rossz szokásomhoz híven. Nem tudom elhinni, hogy csupán két szóval sikerült teljesen zavarba hoznia. Nem szoktam magam könnyen adni a fiúknak, s ez alól Harry sem kivétel, de a testem valahogy ellenkezően működik az agyammal. Ha azt akarom, hogy ne jöjjek zavarba biztos, hogy elpirulok, esetleg olyan mozdulatokat viszek végbe, melyek lelki állapotomról árulkodnak.
Több szó nem esik az út során, mindkettőnket lefoglalja a saját gondolatai. Én szinte remegek már a tudattól is, hogy ha Harryt lefotózzák velem biztos, hogy az elkövetkezendő hétben saját magamat láthatom mind az interneten, mind az újságokban annak ellenére is, hogy megvenném bármelyik szennylapot. Tudom, hogy ez a munkámmal jár, de az is tudatomban áll, hogy azzal, hogy ma elkísérem Harryt felbolygatom az életem. Sokkal több utálkozó levelet és értesítés fogok kapni, biztosan számos újságíró lépked majd a nyomomban egy ideig. Igyekszem csökkenteni szívem heves dobogását, amint egyre jobban túlkombinálom a dolgokat. Nem akarom, hogy fenyegessenek, de tisztában vagyok azzal, hogy ez csaknem elkerülhetetlen. Kismillió olyan üzenetet fogok kapni, melyekben nem éppen finoman fejezik ki, hogy tartsam távol magam Harrytől, vagy megfizetek érte. Nem arról van szó, hogy félnék, mert annak az esélye, hogy bántanak igen csekély, csupán jobban esnek a kedves üzenetek, mikben abban fecsegnek rajongóim, hogy a példaképük vagyok, s tisztelnek. Ezek miatt az üzenetek miatt nem viselkedem botrányosan, bár ez kissé hamiskás, hiszen a feltűnést okozó viselkedés nagyon messze áll tőlem.
Mindig lesznek rosszakaróim, ezzel tisztában vagyok, tudom, hogy ennek ellenére meg kell látni a dolgok jó oldalát. Azokat az üzeneteteket kéne a szívemre vennem, melyek melegséggel árasztják el azt, s ajkaimra akaratlanul is mosolyt csalnak.
Felkaptam fejem az élesebb hangokra, bensőm megtelt aggodalommal, amint észrevettem, hogy pár méter és lefékezünk a fotósok kereszttüzében. Igyekeztem minél egyenletesebben venni  levegőt, azzal nyugtatgatni magam, hogy ez egy ugyan olyan megjelenés, mint a többi - még annak ellenére is, hogy tudom, ez nem így van -.
Harry lelassított, majd megállt a vörös szőnyeggel szemben, azonnal ezer meg ezer vaku villogott be  a sötétített ablakokon, szerencse, hogy még ennek ellenére sem látnak be, a képek biztosan nem mutatnak semmi érdekeset. A zöld szemű énekes kipattant a járműből, majd azt megkerülve nyitotta ki az én ajtómat is, s segített a talajra állni. Megragadta kezem, és a vörös kárpit felé húzott. A közepén megállt, finoman magához húzott a derekamnál fogva engedve, hogy képeket ejthessenek kettősünkről. Amint Harry megelégelte a fényképek mennyiségét a bejárat felé húzott, ahova már nem léphettek be a sajtó emberei. Fellélegeztem, mellettem Harry aggódva fürkészte arcom.
- Minden rendben? - simított végig hüvelykujjával ujjperceimen nyugtatás képen, tekintetem az ő gyönyörű arcára vezettem.
- Jól vagyok - eresztettem meg felé egy őszinte mosolyt, s megindultunk, hogy elfoglaljuk a helyünket a banda többi tagjának közelében.



~ Eleanor szemszöge ~



Tiszta ideg voltam, amiért Louis már megint késik. Utálom ezt a fajta rossz szokását, emellé még társul az optimizmusa, miszerint úgy sem fogunk semmiről lemaradni. Had ne fejtsem ki, hányszor vallott kudarcot ez a mondása. Sokszor felnézek rá a gondolkodás módja és lazasága miatt, viszont ez a túlzott ráérünk dolog legtöbbször az agyamra megy. Szerinte nekem kéne jobban ellazulnom és alább hagyni az idegeskedésemmel. Talán igaza lehet. Felesleges zsörtölődnöm, ha tudom, anélkül is elkésünk. Tessék! Már megint saját magam őrlődök. Ha még ma ide ér biztosan kioktatom, aminek persze egy kisebb összezördülés lesz a vége, ennek ellenére remélem a több századik próbálkozásom után végre elgondolkodik rajta.
Mikor Louis felgördül kocsijával a felhajtóra, addigra már rendesen felhergeltem magam. Emlékszem annak idején még a randijainkon sem jelent meg pontosan.
Kinyitottam, majd bezártam magam után a lakásom ajtaját, s a falnak támaszkodva vártam meg, hogy barátom elém érjen. Sietősen kocogott fel a járdára, ami a bejáratig vezet, s zavart mosollyal nézett szemeimbe.
- Sajnálom - lép közelebb és kezeimet az övéibe veszi, finoman cirógatja ujjperceim, mialatt homlokát enyémnek dönti, ennek következtében érzem meleg leheleté arcomon, s parfümjének kellemes illatát, ami keveredik a borotválkozás utáni arcszeszének aromájával. Nagyot sóhajtok, hogy pár érintéssel sikerült elűznie minden mérget belőlem iránta. Megrázom fejem, s egy apró puszit nyomok állára, amit mos nem érdesíti borostája. Elvigyorodik annak láttán, hogy sikerült kiengesztelnie, szenvedélyes csókot lehel ajkaimra. Bejutást engedek neki számba, nyelve szerelemmel telve, mégis lágyan érinti enyémet, s hívja táncra azt. Egyik keze arcomra vándorol, míg másikkal derekamat karolja át, s von közelebb magához. Jobb tenyeremmel továbbra is szorosan fogom a táskám magam mellett lógatva karom, míg a ballal tarkójához nyúlok. Finoman válik el ajkaimtól, majd egy utolsó puszit nyomva rájuk távolodik el arcomtól, kezeinket összekulcsolva, mosolyogva húz maga után a járműve felé, hogy annak ajtaját kinyitva beülhessek. Louis is helyet foglal a kormány mögött, s a motort beindítva hajt London utcáira a díjátadó helyszíne felé.



~ Havana szemszöge ~



Elég nagy sutyorgást kavar a jelenlétünk, szemeimmel barátnőmet keresem, de letörten konstatálom, hogy ők még nem érkeztek meg. Harry óvatosan tartja kezem az övében, mialatt végigsuhanunk a vörös szőnyegen. Igyekszem bájosan mosolyogni és elengedni fülem mellett a különböző kérdéseket és találgatásokat, melyekre felesleges lenne válaszolnom, a sajtó kedve szerint forgathatná ki a szavaim, így szó nélkül hagyom a mondataikat. Mihelyst Harry megelégelte a képek mennyiségét finoman maga után húzva igyekeztünk az épület felé, melynek aulájában már nyüzsögtek a hírességek. Hamar kiszúrom a többieket, akik egyedül érkeztek a rendezvényre - gondolom lehetőség híján -.
- Menjünk oda a fiúkhoz - suttogja fülembe rekedtes hangján, minek hallatán a hideg is kiráz. Bólintok kérésére, s követem a tömegen keresztül a banda háromötöde irányába.
- Sziasztok! - üdvözli őket először Harry, majd őt én és a srácok követjük. - Nem láttátok Louisékat?
- Tudod, hogy mindig késnek - legyint Niall, mire a többieknek perverz mosolyra húzódik a szájuk. Eleanor többször is panaszkodott már nekem arról, hogy barátja nem a pontosságáról híres, emiatt sokat ugratják őket a srácok. Megforgatom szemeim a tipikus hozzáállásukra, s tekintetem a bejáratra szegezem, mire azonnal felcsillan a szemem az érkező személy láttára.



xx